2010. január 19., kedd

A magyar nép legnagyobb fájdalma

Mi az, mi leginkább fáj a magyar népnek?
Mi az, mitől mind nagy haragra gerjed?
Nagy történelmének súlyos veszteségét,
Egy nép sem tűrné el ily hatalmas szégyent.

Elviselni e rút gyötrelmet,
Elengedni szép történelmünket.
Mi, igaz magyarok, nem tudjuk,
S míg élünk e földön, soha nem fogjuk.

Meggyalázni egy ilyen népet,
Bemocskolni nagy nevüket.
S földbe döngölni, mint az elhunyt embert,
Milyen mocskos fattyú képes?

Trianonnak tűrhetetlen szennyét,
Ép eszű ember ne viselje tovább.
Mossuk le gyorsan eme nagy tragédiát,
S együtt követeljünk igazságszolgáltatást

Különös szerlem volt

Különös szerelem volt,
Mely hozzád kapcsolt.
Különös szerelem volt,
Mely hozzád csatolt.

Veled minden napom,
Csak úgy ragyogott.
Mosolyod láttán,
Szívem egyre csak dobogott.

Beborult az ég,
Vihar közelít.
Fagyos már a levegő,
Szívem is búba borult rég.

Oda már a szerelem,
Többet nem is keressem.
Különös szerelem volt,
Melynek most végett vetettek.

Csalódás

Te voltál nekem minden,
De megint csalódnom kellett.
Úgy látszott szeretsz engem,
De csak szórakozni volt jó neked.

Lassan szívemből szerettelek,
S csak te kellettél volna nekem.
Érted mással szakítottam,
Csak szeretned kellett volna.

Azt mondják, helyes vagyok,
Ezek szerint, te másképp látod.
Azt mondják, kedves vagyok,

Tiéd lehetet volna mindenem,
Érted feladtam volna az életem.
Tiéd volt a szívem,
De neked csak játszani kellett.

Minden percben

Minden percben rád gondolok,
Minden percben utánad vágyom.
Lehunyom a szemem,
S ott sem szabadulok tőled.

Aludni sem merek,
Mert még ott is utánad epedek.
Ha becsukom a szemem,
Csak te lebegsz előttem.

Csókod kísért engem,
S legbelül emészti a lelkem.
Tested melege éget,
Már a szívemet is felperzselte.

Nem hiszem, hogy nem szeretsz,
Ez képtelenség lenne.
Lemondanék rólad,
De akkor nem élnék holnap.

2010. január 18., hétfő

Legrosszabb negyvenöt perc

Legrosszabb negyvenöt perc,
Mi volna más?
Mikor nem vagy velem német órán.

Nélküled ez az óra,
Nem jelent nekem mást,
Csak örökké tartó vágyakozást.

Vágyakozom a csengetésre,
Mely a szenvedéstől ment meg.
Mert ha nem vagy mellettem,
Ez órának sincs értelme.

Jobban szeretlek, mint bárki más,
Hiszen nincs nálad jobb barát.
Veled ez az óra páratlan szép,
Nélküled viszont semmit sem ér.

2010. január 15., péntek

Életem célja

Életem célja,
Mi lehetne más?
Mosolyt látni,
Minden ember arcán.

Mosolyogva járok, kelek,
Mosolyt csalni így igyekszem.
Ha visszakapok egy mosolyt,
Szememből a könny kicsordul.

Szomorú arcot látni,
Én bizony nem szeretek.
Ki sírva jár e Földön,
Engem ne keressen.

Életem nagy része,
Mosolyogva telik.
Kinek ez nem tetszik,
Nem is érez semmit.

2010. január 12., kedd

Megfertőzött a szerelem

Megfertőzött a szerelem,
Szívemből szeretem.
Behunyom a szememet,
S csak őt látom előttem.

Megfertőzött a szerelem,
Érzem, soha nem feledem.
Övé mindenem,
Feladom az életem.

Megfertőzött a szerelem,
Övé már mindenem.
Felajánlom életem,
Csak te légy én velem.

Megfertőzött a szerelem,
Fogd hát két kezem.
Bújj ide hozzám,
S csókot lehelj le rám.

2010. január 9., szombat

Várakozás

Egész nap arra várok,
Végre meglássalak a folyosón.
Nyitott szemmel járok,
S mindig terád vágyom.

Te vagy a legszebb,
Akit csak ismerhetek.
Te vagy a legcsodásabb,
Akivel valaha is dolgom lehet.

Ritkán vagyok veled,
De akkor repdesek.
Hangod olyan nekem,
Mint a legszebb musical.

Mikor meglátlak,
Szívem csak úgy ver,
S nem törődöm az eszemmel,
Pedig kellene.

Szerelmes vagyok

Szerelmes vagyok,
Majd szét, robbanok.
A szívem csak érte ég,
Talán fel is gyulladnék.

Lehunyom a szemem,
S rajta jár az eszem.
Bárcsak ott lennék veled,
S foghatnám a kezed.

Szerelmes vagyok,
Szemem csak úgy ragyog.
Boldog vagyok nagyon,
Mert szívem csak úgy dobog.

Két szemed,
Mint hűs tenger.
Megfürdenék benne,
S nem szenvednék többet.

Dorottyának

Kedves barát vagy te nekem,
Szívemnek tán legkedvesebb.
Minden egyes veled töltött óra,
Boldogságos percek voltak.

Barátságos mosolyod,
Mint egy csodás kép, meghatott.
Lágy, kedves érintésed,
Mint tavaszi szellő, simogatott.

Mikor felszabadultan,
Hozzám vágod a párnát.
Majd megszakadom,
E dolog láttán.

Nem vagy te holmi Dóra,
Sem henyélő Dorka.
Dorottya vagy te,
S azok közt is a legkülönbebb.