Tündér megismerése

Nézelődtem az interneten,
Vajon kit ismerhetek?
Miként figyelem a képeket,
Tekintetem egy tündéri arcon akad meg.

Erről az arcról süt a kedvesség,
Mosolyáról a szemérmetesség.
Amint két szemébe pillantottam,
Azonnal megbabonázódtam.

Szemeiddel megbabonáztál,
Szépségeddel elkápráztattál.
Lelkemet megérintetted,
Szívemet raboddá tetted.

Gondolkoztam sokat, mit is tegyek,
Az aggodalomtól mind két kezem remeget.
Végül, sok jót nem remélve,
Felvettelek az MSN-emre.

Telnek a napok,
S egyre jobban ismerlek.
Telnek a napok,
S egyre jobban kedvellek.

Az elmúlás

Ma még fiatal vagyok,
Testem tavaszát éli.
Lelkem tele van tervekkel,
Szívem pedig elképzelésekkel.

Ma még mosolytól ragyog az arcom,
S munkára kész mind két karom.
Szorgoskodok, mint a hangya,
De ki tudja, mit hoz majd a holnap.

Repülnek az évek,
Eltűnnek a széllel.
Fejemet is beborítják,
Ősz hajtincseikkel.

Ha majd eljön életem tele,
S szemfedő takarja el szememet.
Lesz-e olyan, ki visszasír engem,
S síromra virágot helyez el.

Ha itt hagyom ezt a közeget,
S pihenni térek a mennyekbe.
Egyet tegyetek meg nekem:
Sírom mellé fűzfát ültessetek.