Mit is mondjak én?

Mit is mondjak én,
Ha a búcsú hajnala elérkezzék,
S bágyad, szomorkás fejjel,
Nézek magam elé?
Magam előtt a homály,
Körülöttem a magány.
Mik vadul támadnak,
S szemembe könnycseppet csalnának.

Mit is mondjak én?
Ha a bánat körülölelvén,
Hideg csókjaival lelkem égetté,
S lágy szívemet felemészté.
Így ülök egy padon én,
A magányosság szigetén,
Bánat sziget, bánat szívem.
Mit is mondjak én?

Mit is mondjak én?
Ha ideülsz mellém,
S haldokló szívem újraélesztéd.
Mikor szemeim figyelik,
Arcod minden egyes mozzanását.
Az arcot, mely számomra a legkedvesebb,
S rajta a mosolyt, melyet leginkább szeretek.
Mit is mondjak még?

Mit is mondjak még?
Ha ragyogó szemeidbe nézek,
Megszűnik létezni a föld, és az ég.
E szempár szép,
S ezek maguk a tökély.
Ha hajadba fúj a szél,
S illatát felém terelé,
Szívem nem ismer bánatot többé.

Mit is mondjak most,
Ha holnap messzi útra mész,
S másfél hétig hiába kereshetlek én?
Még egyszer megcsodállak egészen,
Nehogy álomnak tűnjön, hogy ismerlek,
Még egyszer megnézlek, s odaadom e verset,
Vidd el magaddal a szívemmel.