Csak ülök, s közben figyelek. Figyelem a szépséget, mellyel egy ember sem telhet be. Ez a szépség, Te vagy. Te, aki beragyogja az egész termet. Mosolyod, mely mostanában oly ritkaság, felolvasztja kőbe, jégé fagyot, zord szívemet. Két barna szemednél szebbet még sosem láttam, talán a csillagok közt sincsen párja. Hangod, oly édes, mint a méz, s kábítóbb, mindennél mi e földön él.
Csak ülök, s közben figyelek. Minden óra veled, olyan, mintha egy másik világban lennék. Ez a világ békés és boldog. Ebben a világban egy másik ember vagyok. Egy olyan ember, aki megértőbb és sokkal kedvesebb.
Csak ülök, s közben figyelek. Ha szembe jössz velem a folyosón, örül a szívem. Lehet bármi nagy bajom, mikor meglátlak minden bút magam mögött hagyok.
Csak ülök, s közben figyelek. A puszta létezésed is boldoggá tesz. Ha egy levegőt szívunk be, repdesek, mert ez a tudat mindennél többet jelent nekem.
Csak ülök, s közben Téged figyellek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése