Kiürült iskolában,
Egymagam vagyok.
Ülök az egyik padon,
S kicsit elbambulok.
Hirtelen mire leszek figyelmes?
Egy szorgos hangya megy el mellettem,
Pók szövi a hálóját,
S madár dalol a fáján.
Most minden olyan más,
Csendbe borult az iskolám.
A nyugalom szigetévé vált,
A gyerekzajos világ.
Az utca túlsó végén,
Zajlik még a munka.
A fáradhatatlan munkások
Dolgoznak, fúrnak, faragnak.
Ránézek az órámra,
Megint késében vagyok.
Az idill perceit magam mögött hagyom,
Mert az atyai szidást hallgathatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése