Azt mondtad, legyen vége,
Ez, számomra lehetetlen.
Te vagy az értelme,
Silány kis életemnek.
Másfél hónapja ismertelek meg,
Másfél hónapja szívemből szeretlek.
Amint megláttam szemeid szép fényét,
Szívem úgy lett rabod mindörökké.
Aztán jobban megismertelek,
S szívembe belevéstelek.
Majd összeért az ajkunk,
S szívem lángragyúlot.
A táborból ég egy hetünk volt,
S Zánka szerelmünknek otthont adott.
Ha a fák és a rózsák beszélni tudnának,
Csak rólunk áradoznának.
Véget ért a hét, s mi hazajöttünk,
De szerelmünk tüze ki nem hülöt.
Azt mondtad, legyek a barátod,
S én repdestem a boldogságtól.
Megismertem a családodat,
Összejártunk a barátokkal.
Együtt voltunk minden nap,
S nem volt nálunk boldogabb.
Elmentem a családommal nyaralni,
S egy hétig egymás nélkül kellett létezni.
Majd hazajöttem hozzád,
S újra együtt töltöttünk sok szép órát.
Egy délután végül félreértést szült,
S kapcsolatunkra a viszály istennője ült.
Két nappal később el is hangzott a szó,
A szó, mi a szívembe hatalmas lyukat szúrt.
Tudod, hogy szeretlek,
Azt hiszem, te is.
S ha ez így van,
Legyünk együtt megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése