Elmúlt

Elmúlt már a tüzes érzés,
De, még nem állt el a vérzés.
Valahányszor rád gondolok,
Szívemből vérpatak csobog.

Égtem irántad éveken át,
Rólad álmodtam sok éjszakán.
Az én szememben más lány nem volt,
Csak is te, és a szép alakod.

Rengeteg időt töltöttem veled,
S ilyenkor boldog volt a lelkem.
Égtem irántad, mint egy kis kutya,
Ki a gazdájától kap csontokat.

Vágyaim tetőfokára hágott,
Az érzésektől szívem már lángolt.
Bevallottam én téged szeretlek,
De viszonzatlan maradt szerelmem.

Tudtam én, hogy ez lesz a válaszod,
S ezért nem ölt meg a nagy fájdalom.
Túlléptem volna innentől már én,
De olyan volt, mintha most szeretnél.

S én szerettelek, akaratlan,
Szívemnek még nem parancsoltam.
Nem voltam még ura egészen,
Tüzes vágyaimnak eképen.

Mára elmúlt minden érzés,
Szívem se vérzik már többé.
Összeforrtak a sebek már,
S én csak barátként gondolok rád.