Ha a szerelemre vágysz,
Az olyan, mint mikor a peronon állsz.
Egy távoli vonatra vársz,
Melyen a kedvesedre találsz.
Olykor alig vagy a peronon,
De már jön is a vonatod.
Te felszállsz arra boldogan,
S azon vagy minduntalan.
Máskor várod azt a vonatot,
De mikorra odaér már nem is akarod.
S mikor azt közeledni látod,
Magad mögött hagyod a megállót.
Van, mikor már nagyon várod,
S előre is imádod.
De hiába nézed az órád,
Fölöslegesen várhatsz ott sok-sok órát.
Ott állsz még egy darabig,
Hiszen szereted azt a valakit.
Lassan felfogod, hogy hiába vársz,
De mégis, vágyakozva állsz.
Indulnál már, de meg-megállsz,
Mintha vonatzajt hallanál.
Végül is erőt veszel magadon,
S nem vársz többé a peronon.
Kedves Gabor , benezek hozzad olvaslak, de nem tudom ha erzeseid tukrozik-e ezek a versek?Mert akkor nagyon szomoru vagy.Miert?
VálaszTörlésNagyon kedves tetszik lenni, hogy érdeklődik irántam. A legtöbb vers az én érzéseimet tükrözi, de alapjábanvéve egy boldog ember vagyok. A miértre a válasz az, hogy egy tizenéves fiatal élete néha tele van zürre, bajokkal és szerelmekkel.
VálaszTörlés