A bárány és az oroszlán

Egyszer élt egy bárány a magas hegyek közt. Arra járt egy oroszlán és a fűbe simulva figyelte a bárányt. Egyre jobban tetszett neki a másik állat. Már annyira megkedvelte, hogy tudta nem lenne képes tovább élni nélküle. Az oroszlán megpróbált közelíteni a bárányhoz, közben figyelt, hogy azt el ne kergesse. A bárány is észrevette a fűben fekvő ragadozót, ahogy figyelte neki is egyre inkább megtetszett. Mind a két élőlény közeledett a másikhoz. Habár az oroszlánnak mást parancsolt a természete, nem bántotta a szerelmét. Odabújtak egymáshoz és megcsókolták egymást, már amennyire ez lehetséges két ilyen állat közt. Ettől a perctől fogva mindig együtt voltak. Szaladgáltak a fák között, a mezőkön és folyó mentén. Mikor az oroszlán már nagyon éhes volt elment vadászni, nem akarta szerelmét bántani. Vadászni akkor ment, mikor már a bárány aludt és mindig sietett vissza. Volt, hogy a bárányt megtámadták farkasok, de az oroszlán pont időben ért oda és megmentette kedvesét. Habár gyermekük nem lehetett, mindig boldogan éltek. Több éven keresztül éltek így. Egy reggelen, mikor felébred az oroszlán látta, hogy a barlangjuk tiszta vér. Körülnézett és látta, hogy szerelme vérbe fagyva fekszik és karomnyomok vannak az oldalán. Az ő karmainak a nyoma. Hatalmasat ordított fájdalmában és könnyek csordultak le az arcán. Szájába vette szerelme tetemét és elindult a legmagasabb hegyre, közben sűrűn pötyögtek a könnyei. Felért a hegyre és körülnézett. Az egész mezőt lehetett látni, majd lenézett. Lent óriási szakadék volt. Kicsit hátrébb ment. – Követlek oda, ahova miattam kerültél és már ma este veled leszek. Bocsáss meg. Szeretlek. – mondta a bárány holttestének. Nagy levegőt vett, átkarolta szerelmét és levetette magát a hegyről. A hegy alján lévő kövek betörték a fejét, habár esés közben szörnyet halt. Másnap emberek mentek fel a hegyhez és látták, hogy ért véget a szerelmesek élete.
Vége

Magányos vagyok

Magányos vagyok,
Legbelül szenvedem.
Mert nem ölelhetem,
A kedvesem.

Bárcsak itt volnál,
Karjaimba zárnálak.
Úgy csókolnálak,
Még én is csodálnám.

Sajnos nem vagy itt,
Nem is leszel velem.
Máshol jársz,
S én nem is kellek neked.

Itt ülök csendben,
A magánytól szenvedem.
S azt kívánom,
Légy itt mellettem.

Isten szeret téged

Isten úgy szeret téged,
Fiát adta érted.
Elküldte a Földre, hogy
Megváltson minket.

Ma jött el hozzánk,
Rongyos istállóba.
Békét, szeretetet
Hozva a világba.

Lejött a Földre,
Úgy szeret téged.
Életét is adja,
Csak te éretted.

Ne várasd tovább,
Tarts te is velem.
Együtt mondjunk,
Szép dicséretet.

Isten kegyelme

Isten kegyelméből,
Újra együtt vagyunk.
Hálaszót zengjen,
Minden egyes szavunk.

Ma este az ige,
Áldott testé lett.
Boldogságot hozva,
Minden emberre.

Eljött Isten fia,
E gonosz világba.
Megváltást hozva,
E bűnös világnak.

Kis jászolban fekszik,
Egyedül téged vár.
Siess hozzá hát,
Ne várjon tovább.

Törd össze a szívem!

Gyere, s törd össze
Beteg szívemet!
Gyere, s ne kíméld
Gyenge személyemet!

Gyere, s törd össze
Beteg szívemet!
Ne is törődj vele,
Menyire szeretlek!

Gyere, s törd össze
Beteg szívemet!
Ne sajnálj egemet,
Mert még túlélem!

Gyere, s törd össze
Beteg szívemet!
Gyere, s törd össze
Szerelmes szívemet!

Szép vagy, szép vagy

Szép vagy, szép vagy,
Nekem gyönyörű.
Te vagy a legszebb,
Minden lány közül.

Szép vagy, szép vagy,
Csak te kellesz nekem.
Szépségednek párját,
Soha meg nem lelem.

Szép vagy, szép vagy,
Még ha haragszol is.
Mikor fűt az indulat,
Kő kövön nem marad.

Szép vagy, szép vagy,
Te vagy a mindenem.
Érted, ha kell
Bármit megteszek.

Boldog vagyok újra

Boldog vagyok újra,
Talán a legboldogabb.
Boldog vagyok újra,
Mert megint velem vagy.

Boldog vagyok újra,
Szóval ki nem fejezhetem.
Boldog vagyok újra,
Mert veled lehetek.

Boldog vagyok újra,
Még egy esélyt kaptam.
Boldog vagyok újra,
Mert visszakaptalak.

Boldog vagyok újra,
Többet nem hibázom.
Boldog vagyok újra,
Mert van egy új dobásom.

Kenderföldi fiúk

Első Fejezet

Ködös, sötét este volt aznap, amikor Lukács Máté hazafelé tartott a német különórája után. Hazafelé menet az egész városon keresztül kellett mennie. Nem szeretet a sötétben mászkálni ugyanis félt a nagy harapós kutyáktól. Volt egy másik oka is, amiért nem szeretet kint csatangolni. Tudta, hogy a városban sok a csavargó fiatal és ezek a fiatalok gyakran ittas állapotban szoktak lenni. Régen ő is kijárt a barátaival, de sokszor beléjük kötöttek az idősebb, kötözködő bandák, ezért úgy döntöttek, hogy inkább sötétedés után nem járnak ki. Úgy határoztak, hogy inkább egymásnál töltik az időt esténként. Ezeken az esténként a fiúk sokat pókereztek, meccset néztek, a számítógépeken játszottak egymás ellen. Amint hazafelé baktatott óvatosan elkerülte azokat a helyeket, amelyekről tudtak, hogy a fiatalok ott szoktak lógni. Már az út nagy részét megtette, amikor hangoskodásra lett figyelmes. Gyorsan beugrott két bokor közé és várt, amíg elmentek a dorbézolók.
- Uhhh. Ezt megúsztam. – gondolta magában.
Látta, hogy elmennek a fiatalok, előmászott rejtekéből és folytatta hazavezető útját. Már csak pár utca volt hátra hazáig és már kezdett megnyugodni. Éppen a leghosszabb és a legvilágosabb utcán járt, amikor meglátott egy újabb bandát. Tudta, hogy már nem bújhat el. Úgy döntött, hogy tovább megy, hátha nem veszik majd észre. A távolság egyre fogyott és Máté érezte, hogy lépésről lépésre egyre jobban ver a szíve, lassan már a dobogás átjárta az egész testét. Felemelte fejét és egyenesen haladt tovább. Lassan már szabad szemmel is látta a fiatalok arcát. Az egyik fiú mintha észrevette volna, hogy figyeli őket. Gyorsan elrántotta a fejét és határozottan előre nézett. Hírtelen az egyik alak elkezdtet futni felé. Máté nem tudta mit csináljon, elhadart egy imát és a járda szélén ment tovább. Az ismeretlen fiú már csak pár méterre volt tőle. A méterek lassan lépésekre csökkentek, amikor már csak az árok választotta el őket olyan dolog történt, ami mindenkit meglepet. Túl nagy volt az árok és mikor a fiú át akarta ugrani, megcsúszott, s beleesett az árokba. Mindenki elkezdett nevetni még Máté is kuncogott egyet mielőtt tovább sietett volna. Még hallotta, hogy a röhögő csapat utoléri felsült pajtásukat.
- Jól felestél. – mondta az egyik lány.
- Úr isten! Kifordult a bokád. – szipogva egy másik női hang.
- Így kell neked bántani másokat. – mondta egy érdes hang, valószínűleg a bandavezér.
Máté hálát adott az Úrnak megmeneküléséért majd befordult az utcájukba. Csak akkor nyugodott meg mikor becsukta maga után a kaput. Belépve az ajtón meglátta édesanyát, aki szokásához híven sütött és olyan finom illatok terjengtek, hogy az ember már attól is megéhezett. Máté szégyellte volna elmondani szüleinek az úton történteket. Letette a kabátját a nappali fogasára, bement köszöni az édesapjának, akit igazán szeretett, habár nagyon szigorú volt vele. Tudta ugyanis, hogy csak jót akar neki. Bement a szobájába, elpakolta a könyveit és bekapcsolta a laptopját. Édesanyja szólt, hogy menjen vacsorázni. Pénteken mindig együtt szokott enni a család.
- Milyen volt a német óra? – Kérdezte az apukája.
- Elég jó volt. – mondta Máté.
- Mit tanultatok? – kíváncsiskodott az anyukája.
- Szavakat és tesztet töltöttünk ki. –közölte unottan Máté.
- Finom volt a vacsora, köszönöm szépen. – mondta teli hassal a fiú.
Vacsora után folytatta a gépezést. Az MSN-en beszélgetett egy csinos lánnyal, Boglárkával. Máténak nagyon tetszet a lány, aki egy évfolyammal alatta járt a gimnáziumban. Sokat beszélgettek és viccelődtek, amíg a lánynak mennie kellett lefeküdni. A lány távozása után ő is kikapcsolta a gépet és elment zuhanyozni. Fürdés után felhívta legjobb barátját, Horváth Györgyöt és elmesélte, hogy mi történt vele a hazaúton.
- Hát ez hallatlan. Még szerencse, hogy megúsztad. – mondta Gyuri.
- Ja, nagyon megijedtem, életemben nem futottam még ilyen gyorsan. – mesélte Máté.
- Pedig te nagyon gyors vagy. – lelkesítette a barátja.
- Úgy szedtem a lábam, hogy még én is csodálkoztam rajta. – sorolta barátjának.
- Majd holnap megbeszéljük, már mennem kell. – zárta a beszélgetés a srác.
Még mondtak egy jóéjszakát és letették a telefont. Holnap Gyuri és néhány jó barátja fog Mátéhoz jönni, pókerezni. Máté megmosta a fogát és elment lefeküdni.

Második fejezet

Másnap korán kelt fel Máté. Megmosakodott, reggelizet és fogatmosott. Anyukája mondta neki, hogy menjen el a boltokba, vegyen édességet és kólát estére, amikor jönnek a fiúk. Bement a szobájába a vezetői engedélyért, mert a városba legtöbbször a motorjával járt be. Elment megvette a kedvenc chipsét, popcornját, gumicukrát és kóláit. A boltban két nagyhangú nőre lett figyelmes.
- Szegény Tamáskámnak kifordult a bokája, tegnap hazajövetkor belelépet az egyik nagyobb árokba és ártatlanom otthon van bekötött bokájával. – Ez a nő Seres Tamásnak volt az anyukája.
- Jaj, remélem nem esett nagy baja. – Mondta a másik nő.
Máté tehát megtudta, hogy ki volt a támadója. Tamás féltékeny volt rá, mert Lilla, a lány, aki neki nagyon tetszet nem őt választotta párjának a ballagási bálon. Persze az anyukája nem tudott ebből semmit, ugyanis drága csemetéje másképp mesélte el az esti történetet, mint az, ahogy történt. Máté kifizette a kiválasztott termékeket, bepakolt a motorja csomagtartójába és hazarobogott. Délután megtanult, ebéd után megnézte kedvenc foci csapata, a Chelsea fc meccsét. Örömére az ő általa favorizált csapat nyerte meg a mérkőzést. Lassan 6 óra volt és a barátok nagy része már megérkezett. Orosz István, ő volt a legidősebb közülük, Horváth György, a legkedvesebb Máté számára, Marsalkó Márk, az unokatesója és kicsit késve megérkezett Rákos Attila, a legkisebb. Bevitték a szobába az édességeket, a kólákat és a házigazda anyukája által elkészített süti. Máté becsukta az ajtót és megosztotta barátaival a tegnap este történteket, valamint azt, amit a boltban hallott.
- Ez hallatlan. – mondta dühösen Pityu.
- Még szerencse, hogy nem késeltek meg. – sopánkodott Ati.
- Ezt nem hagyhatjuk ennyiben. – szólt hozzá Márk.
- Nem is fogjuk, de most játszunk. – tanácsolta Máté.
Majdnem két óra hosszat játszottak és senki sem esett ki könnyen. Végül Gyuri nyerte meg, a második Máté lett, a harmadik Pityu, Márk és Ati egyszerre estek ki. A játék után elkezdtek beszélgetni, hogy most mit tegyenek.
- Úgy gondolom – kezdte Máté-, hogy nem engedhetünk nekik.
Mindenki egyet értet vele. Azon tanakodtak, hogy mit kellene tenniük, amikor hirtelen Márknak nagy ötlete támad:
- Mostantól esténként járjunk ki mi is.
- És ha megtámadnak minket?– akadékoskodott Ati.
- Akkor megvédjük magunkat. – mondta Márk.
- De mivel? – fakadt ki Ati.
- Nekem van kettő gáz sprém. – válaszolt gyorsan Máté.
- Akkor még beszerzünk 3 darabot. – kapott szón Pityu.
Ezt mindenki elfogadta, megették a maradék édességet majd elindultak hazafelé. Eldöntötték, hogy holnap focizni mennek. Máté összepakolt, megmosakodott és lefeküdt aludni, hogy holnap friss legyen.

Harmadik fejezet

Másnap reggel Máté korán kelt fel, mert a templomba készült családjával. Reggeli után fogat mosott, utána már öltözhetett fel az ünneplőjébe. A templom előtt találkozott Gyurival és beszélgettek a délutáni focizásról. Maga az igehirdetés nagyon unalmas volt, Ferenc tiszteletes már nem a régi hévvel tartotta az istentiszteletet. Máté hazament a szüleivel, megebédelt és indult is Gyurival focizni. A többiekkel később találkoztak. A focipályán már ott voltak a többiek is. Több órán keresztül játszottak, de Máté el se fáradt. Ő volt a legjobb az egész csapatból, de kosarazni is nagyon szeretett. Az idő már estefelé járt és a fiúk hazafelé indultak. Egész úton arról beszéltek, hogy honnét tudnak beszerezni gázsprét. Úgy döntöttek, hogy Pityu holnap megveszi az iskolája melletti boltban. Elbúcsúztak egymástól és Máté hamar lefeküdt, mert másnap iskolába kellett mennie. A hét gyorsan elszállt, bár nagyon fáradt volt. Már várta a hétvégét, hogy végre kimehessen a barátaival. Péntek este mondta a szüleinek, hogy kimegy a városba. A szülők nagyon meglepődtek, de kiengedték. Elindult Gyuriért, aki egy utcával arrébb lakott. Máté köszönt Gyuri szüleinek majd elindultak Pityuért. A fiú már kint várta őket és kezében voltak a sprék. Elindultak Márkért és Atiért, akik egy utcában laktak. Mind az öten a Kenderföldi kerületben laktak. Már mind az öten együtt voltak, amikor Pityu kiosztotta a spréket.
- Csak akkor használjuk, ha nagyon muszáj és utána szaladás. – mondta Máté.
Ezt mindenki jónak tartotta és elindultak a város központjába. Mindannyian f éltek egy kicsit és minden fura hangra hátrafordultak. Útközben bementek az egyik kisboltba és vettek kólát és egy kis alkoholt is. Megérkeztek a parkba és leültek az egyik padra. Sokat nevettek, viccelődtek és szemtelenkedtek egymással. Hírtelen megszólal Attila:
- Jön egy banda!
Atinak igaza volt, egy bandányi fiú jött és a fele szédülve közlekedett. Mind az öten a kezükben szorongatták egyetlen reményüket. A másik csapat egyre közeledett.
- Nézzétek, már kik vannak itt! – szólt egy ismerős hang.
Máté rögtön rájött, hogy a hang tulajdonosa Seres Tamás.
- Hát ti meg mit kerestek itt? Ez a mi helyünk. – kötekedett tovább.
- Bocsi, de nem tudtuk. – válaszolt Pityu.
- Nem érdekel, hogy nem tudtátok! Menjetek innen! – ordított a bandavezér.
- Mert mi lesz? – vágott vissza Máté.
- Pórul jártok, az lesz! – fenyegetőzött Tamás.
- Ugyan már, sportemberek vagyunk. Kihívlak egy hármas párbajra a bandáddal együtt, aki nyer, az dirigál a másiknak. – mondta Máté.
- Akkor az első párbaj a foci lesz. – elszántan feleset Tamás.
- A második kosár lesz, a harmadik pedig a futóverseny. – válaszolt Máté.
A két csapat megbeszélték, hogy másnap megküzdenek. A kenderföldiek elindultak hazafelé és közben tanakodtak, hogy mit csinálnak majd holnap. Fociban jobbak voltak Tomiék, mert az ifiben játszanak, de kosárban Mátéék voltak verhetetlenek. Elbúcsúztak és készültek a másnapi izgalmakra

Negyedik fejezet

Reggel Máté korán kelt, hogy elkészüljön 11 órára, ugyanis akkor kezdődik az első párbaj. Már 10 órakor ott volt Gyuriért és elindultak a pályára. A másik csapat is ott volt már. Felvonultak a pályára és elkezdték a meccset. Gyors passzokkal kezdtek és nem kellett sokat várni és Tomiék megszerezték a vezetést. Aztán rúgtak még 3 gólt és már csak egy gól hiányzott az első párbaj győzelméhez. Máté mondott néhány tippet, hogy miket csináljanak. Megfogta a labdát, végigcselezte a pályát és egy bombagólt rúgott. Tomiék hozták fel a labdát, de Máté megszerezte a labdát és még egy gólt szerezett. Az állás 4-2 volt, amikor Máté passzolt Gyurinak, aki bevarrta a jobb felső sarok. A másik csapat teljesen összezavarodott és nem volt nehéz egy újabb gólt szerezni. A gól után már nagyon fáradtak voltak a fiúk és meggyengült a védelem. Tomi előretört és megszerezte a győztes gólt. Az első párbajt Tamásék szerezték meg. A második párbajt délután rendezik majd meg, amin akár minden eldőlhet. Mátéék hazaindultak és közben készültek már a kosárra, hiszen muszáj nyerniük. A fiúk hazamentek enni. Máté egy falatot sem tudott enni, mert annyira izgult. Tudta, hogy nem veszíthetnek délután, mert rajtuk fog röhögni mindenki a városban. Átment Gyurihoz és a többiekkel együtt elindultak a kosárlabda-pályára. Egész úton csendben mentek, mindenki koncentrált.
- Fiúk – kezdte Máté- mindegy, hogy kikapunk vagy sem. Nekem ti vagytok a legjobb barátaim. Menjünk oda és érezzük jól magunkat és nem fog zavarni az eredmény.
Ezek a szavak mindenki arcára mosolyt csaltak. Ők értek oda hamarabb, bemelegítettek és dobtak kosárra. Megérkeztek Tomiék és néhány perc múlva el is kezdhették.
- A meccs 50 pontig tart. - közölte Máté.
A meccset a fociban győztes csapat kezdte meg, de Pityu elkapta a labdát és megszerezte a vezetést. Ezután fej- fej mellett mentek a csapatok. Tamásék nem voltak olyan jók kosárban, mint Pityu és Máté. Már 30 pontnál tartottak, amikor elhúztak Tamásék. Máté időt kért, hogy felrázza barátait.
- Ne adjuk fel ilyen könnyen! Ne olyan gyengén védekezzünk! Hajrá, nyerni fogunk! – lelkesített Máté.
Gyuri megszerezte a labdát, passzolt Máténak és ő indította Pityut, aki bedobta. Mátéék felzárkóztak és még a vezetést is megszerezték. Már csak 3 pont volt a győzelemig és mindenki hárompontost szeretett volna dobni. Egyikük sem tudta bedobni és a másik csapat egyre jobban zárkózott fel. Máté elkérte a labdát, betört a palánk alá és bedobta. Már csak 1 pont hiányzott. Tamásék támadtak, de Pityu megszerezte a labdát, végigszaladt vele a pályán és bedobta. Máték nyertek.

Ötödik fejezet

A döntőt, a futóversenyt délután 6 órakor rendezik majd. A kenderföldi csapat átsétált a futópálya mellé, leültek és beszélgettek.
- Biztosan lefutod majd Tamást. – lelkesedett Márk.
- Azért ne bízzuk el magunkat, ő is gyorsan fut. – csitította Máté.
6 óra előtt megérkezett a másik csapat. Most csak Tamás és Máté versenyzett, 3 kilométert kell lefutniuk. Bemelegíttek és sípszóra elkezdték a versenyt. Az első 400 méteren fej-fej mellett haladtak. Máté elhúzott és már több lépéssel vezettet. Tomi is összeszedte magát és már ott volt Máté nyomában, de megelőzni nem tudta. Látta ezt a fiú és felrúgta ellenfelét. Máténak iszonyúan fájt a lába, de tudta, hogy nem adhatja fel, a barátai számítanak rá. Összeszedte magát és felállt, közte és vetélytársa között legalább 500 méter volt. Felegyenesedett és a fájdalommal nem törődve úgy kezdett el futni még idáig soha. A méterek kezdtek fogyni és lassan már közelről láttam ellenfele izzadtságcseppjeit. Látta Tomi is, h már nem nagy a távolság köztük és megpróbálta összeszedni magát. A célt már lassan lehetett látni és a fiúk ismét egymás mellett rohantak. Máté begyújtotta a rakétákat, ezt a másik fiú is látta és minden erejéből meglökte. A lökéstől megszédülve belelépett egy gödörbe Máté és kifordult a bokája. A fiú erőt vett magán és minden tartalék erejét összeszedte és futott és futott a cél felé, még a szemét is becsukta. Arra lett figyelmes, hogy többen is boldogan szorongatják magukhoz.
- Nyertél! – ordította valaki a fülébe.
- Ez az! – ordította Máté és megérezte, hogy nagyon fáj a sebe.
Leült a győztes kapitány és nézegette a sebeit. Érezte, hogy valaki fölötte áll és felnézett. Tamás volt az.
- Ti nyertetek, gratulálok. Ja, és bocs a lábad miatt. – mondta kicsit magába zuhantan – Többet nem fogunk kötekedni veletek, megígérem.
A vert csapat elindult hazafelé, de Máté utánuk kiáltott:
- Várjatok! Tamás nem lehetnénk barátok? Felejtsük el a múltat.
Tomi visszafordult és mosolyogva megszólalt:
- Rendben, – közben kezet nyújtott – akkor ma este a parkban? Mi fizetjük a piát!
- Ott leszünk! – válaszolt Máté mosolyogva.
Hazamentek megfürödni, Máté bekötözte a sebeit és este kint találkoztam a parkban a többiekkel. Soha többet nem verekedtek.

Vége!

Viszlát, ó szerelem

Viszlát, ó szerelem,
Búcsút mondtál nekem.
Elengedted a kezem,
Összetörted a szívem.

Viszlát, ó szerelem,
Többet ne is keres.
Elengedted a kezem,
Hát vissza ne gyere.

Viszlát, ó szerelem,
Végeztem veled.
Elengedted a kezem,
S megmérgeztél engem.

Viszlát, ó szerelem,
Fuldoklom nélküled.
Elengedted a kezem,
Tönkretetted az életem.

Siralom

Azt mondtad szeretsz? mégis
Összetörted a szívem.
Ha szerettél volna,
Ezt nem tetted volna.

Összetörted a szívem,
Csak érted léteztem.
Kevés voltam neked?
Tiéd volt mindenem.

Tönkretettél engem,
Legbelül szenvedem.
Minden egyes percben,
Utánad epedek.

Csak érted éltem,
S most már haldoklom.
Feladtam a harcot,
Legyen, ahogy akarod.

Vallomás

Te voltál mindenem,
Csak érted léteztem.
Veled minden percben,
A boldogságtól repdestem.

Bolond voltam, hogy
Elengedtem a kezed.
Bolond voltam, hogy
Búcsút intettem.

Engedd, hogy újra,
Foghassam a kezed.
Engedd, hogy újra,
Megölelhesselek.

Szeretlek szívemből,
Nélküled szenvedem.
Könyörülj rajtam,
S kezd újra velem.

Hova lettél szerelem?

Hova lettél szerelem?
Eltűntél oly hírtelen.
Miért hagytál el engem?
Itt vagyok oly üresen.

Üres lettem teljesen,
Nem lelem a helyemet.
Egész nap szenvedek,
Csak te jársz az eszemben.

Vajon mit csinálsz?
Vajon mit gondolsz?
Csak erre gondolok,
Nagyon hiányzol.

Elmentél és én, itt
Maradtam, egyedül.
Elmentél és én, itt
Maradtam, magányosan.

Vége?

Lezárnád a múltat?
Én ezt nem engedhetem.
Nélküled életem,
Semmit sem jelentene.

Te vagy a fény,a
Legnagyobb sötétben.
Te vagy a remény,
A legnagyobb félelemben.

Melletted semmi sem bánt,
Veled minden oly jó.
Most minden zavaros,
S rettegek a holnaptól.

A sötét jövő,
Mit tartogat még?
Nem kell nekem más, csak
Újra velem legyél.

Legnagyobb hiba

Legnagyobb hibám,
Mi lehetne más, hogy
Hagytalak elmenni,
Tőlem eltávolodni.

Azt hittem jó lesz neked,
Lehet, hogy tévedtem?
Reméltem, boldog leszel,
De érzem, rosszul tetem.

Nekem nagyon fáj,
Legbelül a szívem.
Nélküled életem,
Nem ér semmit sem.

Szeretlek szívemből,
Le nem tagadhatom.
Bolond voltam akkor,
Mikor elengedtelek.

Hagyj engem szerelem

Hagyj engem szerelem,
Hagyj békén engemet.
Csak fájdalmat hagysz,
Törést a szívemben.

Azt mondod, hogy szeretsz?
Ezt én nem így érzem.
Megfulladok, mondtad,
E szó belém égett.

Nem tehetek róla,
Érzelmes a lelkem.
Egy nagy bűnöm van,
Tiéd a szívem.

Fagyos a levegő,
Valaki megmérgezte,
Szomorú a szívem,
Mert összetörted.

Mi is a szerelem?

Mi is a szerelem?
Emberi szóval,
Ki nem fejezhetem.
Meg nem értheted.

Ez az érzés édes,
Mint a lépes méz.
Szívet melengetőbb,
Mint egy téli kép.

Mi lehet ez szerintem?
A világ legkegyesebb,
Legédesebb érzése.
Mi más lehetne?

Bolond ki ezt vallja,
Szenvedésre méltó.
De bolond az, ki
Ezt nem vállaló.

Hallgasd a szívem

Hallgasd a szívemet,
Csak érted dobog.
Azt veri mindig, hogy
Tiéd vagyok.

Hallgasd a szívem,
Mikor átkarollak.
Érezd, hogy téged,
Soha el nem hagynálak.

Hallgasd a szívem,
El ne hagy engemet.
Csak érted létezem,
Meghalok nélküled.

Hallgasd a szívem,
Fogd a karom.
El ne enged soha,
Mert még belehalok.

Őszi szerelem

Vannak tavaszi szerelmek,
Mik olyanok, mint a falevél.
Észre sem veszed, jön
Egy szellő és véget ért.

Vannak nyári szerelmek,
Tüzesek és vadak.
De jön az első hideg, és
A párok riadtan
Repülnek tova.

Van őszi szerelem is,
Mi álja a sarat.
Jöhet szél, vihar
De meg nem szakad.

Nekem is ilyen kell,
Erős és kitartó.
Mert jön a fagypont,
S a szívem kicsorbul.

Nagy változás

Magányosan éltem,
Legbelül szenvedtem.
Lassú kínhalállal tengett,
Mindenegyes percem.

Gyötrelem a reggel,
Gyötrelem az este.
Nem csináltam mást,
Csak tengtem, lengtem.

Minden megváltozott,
Egy szép őszi este.
Báli ruhát öltve,
Jött el a szerelem.

Azóta repdesek,
A szívem nagyon ver.
Életem csodás, és
Remélem az is lesz.

Szép szemed fényében

Szép szemed fényében,
Megmosom arcomat.
Csókod melegétől,
Sok bajom távol marad.

Szeretsz én Bogikám?
Én bizony szeretlek.
E világon nincs oly kincs,
Miért elfeledlek.

Ha másra nézek,
Vájják ki a szemem.
Ha mást érintek,
Vágják le a kezem.

Virágok közt, veled
Lenni, kezed fogni.
Rubintos ajkadra,
Szerelmes csókot lehelni.

A szerelem melegsége

A szerelem melegsége,
Izgatja a szívemet.
A szerelem ködössége,
Elszédíti a fejemet.

A tested illata,
Teljesen elkábít.
Ölelésed mámora,
Őrültségre csábít.

Hogyha nem vagy velem,
Majd bele halok.
Hogyha jó a kedved,
A szívem ragyog.

Megőrzöm titkod,
Nem tudja meg senki.
De jó, ha tudja,
Maga majd meg őrit.