Másnap reggel Máté korán kelt fel, mert a templomba készült családjával. Reggeli után fogat mosott, utána már öltözhetett fel az ünneplőjébe. A templom előtt találkozott Gyurival és beszélgettek a délutáni focizásról. Maga az igehirdetés nagyon unalmas volt, Ferenc tiszteletes már nem a régi hévvel tartotta az istentiszteletet. Máté hazament a szüleivel, megebédelt és indult is Gyurival focizni. A többiekkel később találkoztak. A focipályán már ott voltak a többiek is. Több órán keresztül játszottak, de Máté el se fáradt. Ő volt a legjobb az egész csapatból, de kosarazni is nagyon szeretett. Az idő már estefelé járt és a fiúk hazafelé indultak. Egész úton arról beszéltek, hogy honnét tudnak beszerezni gázsprét. Úgy döntöttek, hogy Pityu holnap megveszi az iskolája melletti boltban. Elbúcsúztak egymástól és Máté hamar lefeküdt, mert másnap iskolába kellett mennie. A hét gyorsan elszállt, bár nagyon fáradt volt. Már várta a hétvégét, hogy végre kimehessen a barátaival. Péntek este mondta a szüleinek, hogy kimegy a városba. A szülők nagyon meglepődtek, de kiengedték. Elindult Gyuriért, aki egy utcával arrébb lakott. Máté köszönt Gyuri szüleinek majd elindultak Pityuért. A fiú már kint várta őket és kezében voltak a sprék. Elindultak Márkért és Atiért, akik egy utcában laktak. Mind az öten a Kenderföldi kerületben laktak. Már mind az öten együtt voltak, amikor Pityu kiosztotta a spréket.
- Csak akkor használjuk, ha nagyon muszáj és utána szaladás. – mondta Máté.
Ezt mindenki jónak tartotta és elindultak a város központjába. Mindannyian f éltek egy kicsit és minden fura hangra hátrafordultak. Útközben bementek az egyik kisboltba és vettek kólát és egy kis alkoholt is. Megérkeztek a parkba és leültek az egyik padra. Sokat nevettek, viccelődtek és szemtelenkedtek egymással. Hírtelen megszólal Attila:
- Jön egy banda!
Atinak igaza volt, egy bandányi fiú jött és a fele szédülve közlekedett. Mind az öten a kezükben szorongatták egyetlen reményüket. A másik csapat egyre közeledett.
- Nézzétek, már kik vannak itt! – szólt egy ismerős hang.
Máté rögtön rájött, hogy a hang tulajdonosa Seres Tamás.
- Hát ti meg mit kerestek itt? Ez a mi helyünk. – kötekedett tovább.
- Bocsi, de nem tudtuk. – válaszolt Pityu.
- Nem érdekel, hogy nem tudtátok! Menjetek innen! – ordított a bandavezér.
- Mert mi lesz? – vágott vissza Máté.
- Pórul jártok, az lesz! – fenyegetőzött Tamás.
- Ugyan már, sportemberek vagyunk. Kihívlak egy hármas párbajra a bandáddal együtt, aki nyer, az dirigál a másiknak. – mondta Máté.
- Akkor az első párbaj a foci lesz. – elszántan feleset Tamás.
- A második kosár lesz, a harmadik pedig a futóverseny. – válaszolt Máté.
A két csapat megbeszélték, hogy másnap megküzdenek. A kenderföldiek elindultak hazafelé és közben tanakodtak, hogy mit csinálnak majd holnap. Fociban jobbak voltak Tomiék, mert az ifiben játszanak, de kosárban Mátéék voltak verhetetlenek. Elbúcsúztak és készültek a másnapi izgalmakra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése