Ötödik fejezet

A döntőt, a futóversenyt délután 6 órakor rendezik majd. A kenderföldi csapat átsétált a futópálya mellé, leültek és beszélgettek.
- Biztosan lefutod majd Tamást. – lelkesedett Márk.
- Azért ne bízzuk el magunkat, ő is gyorsan fut. – csitította Máté.
6 óra előtt megérkezett a másik csapat. Most csak Tamás és Máté versenyzett, 3 kilométert kell lefutniuk. Bemelegíttek és sípszóra elkezdték a versenyt. Az első 400 méteren fej-fej mellett haladtak. Máté elhúzott és már több lépéssel vezettet. Tomi is összeszedte magát és már ott volt Máté nyomában, de megelőzni nem tudta. Látta ezt a fiú és felrúgta ellenfelét. Máténak iszonyúan fájt a lába, de tudta, hogy nem adhatja fel, a barátai számítanak rá. Összeszedte magát és felállt, közte és vetélytársa között legalább 500 méter volt. Felegyenesedett és a fájdalommal nem törődve úgy kezdett el futni még idáig soha. A méterek kezdtek fogyni és lassan már közelről láttam ellenfele izzadtságcseppjeit. Látta Tomi is, h már nem nagy a távolság köztük és megpróbálta összeszedni magát. A célt már lassan lehetett látni és a fiúk ismét egymás mellett rohantak. Máté begyújtotta a rakétákat, ezt a másik fiú is látta és minden erejéből meglökte. A lökéstől megszédülve belelépett egy gödörbe Máté és kifordult a bokája. A fiú erőt vett magán és minden tartalék erejét összeszedte és futott és futott a cél felé, még a szemét is becsukta. Arra lett figyelmes, hogy többen is boldogan szorongatják magukhoz.
- Nyertél! – ordította valaki a fülébe.
- Ez az! – ordította Máté és megérezte, hogy nagyon fáj a sebe.
Leült a győztes kapitány és nézegette a sebeit. Érezte, hogy valaki fölötte áll és felnézett. Tamás volt az.
- Ti nyertetek, gratulálok. Ja, és bocs a lábad miatt. – mondta kicsit magába zuhantan – Többet nem fogunk kötekedni veletek, megígérem.
A vert csapat elindult hazafelé, de Máté utánuk kiáltott:
- Várjatok! Tamás nem lehetnénk barátok? Felejtsük el a múltat.
Tomi visszafordult és mosolyogva megszólalt:
- Rendben, – közben kezet nyújtott – akkor ma este a parkban? Mi fizetjük a piát!
- Ott leszünk! – válaszolt Máté mosolyogva.
Hazamentek megfürödni, Máté bekötözte a sebeit és este kint találkoztam a parkban a többiekkel. Soha többet nem verekedtek.

Vége!