Azt hittem ismerlek már,
De csak éned egyik oldalát.
Az egyiket már ismerem,
A másikat viszont nem.
Az egyiket, mely kedves nekem,
Aki szívesen beszélget velem.
Ki Heyho-val köszönt,
S belém csalja az örömöt.
Van egy másik, teljesen más,
Melyről fogalmam sincs talán.
Ez, aki kerül engemet,
És nem értem ezt az énedet.
Biztos velem van a gond,
Vagy csak én látom rosszul a dolgot.
Csúnya vagyok és bolond,
De ismerném mindkét oldalod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése