Annyi lány van a világon,
Mint bolygók az égen.
De így is, mind ugyan olyan,
Gondoltam én régen.
Egyik sem értett meg engem,
Lehettek bár szépek.
Magányos volt az én szívem,
Míg nem ismert téged.
Te vagy az én bús szívemnek
Legszebb ideálja.
Te vagy az én vágyaimnak
Végső netovábbja.
Te vagy a legszebb hableány,
Mindegyik tengerben.
Te, ki mellett Ariel is,
Féltékeny lehetne.
Volt az égen két szép csillag,
De már ott nincsenek.
A földön borostyánkőként,
Szemeidben élnek.
Onnan ragyognak, árasztják
A legszebb fényeket.
Melynek párja sem a földön,
Sem az égben nincsen.
Hadd vigyázzam e kincsekre,
Bízd rám kérlek magad.
Gondoskodó két kezemmel
Ápolgatlak én majd.
Bekötözöm uszonyodat
Ha tüskés hal szúr meg.
Vigyázok a szívedre is,
Ha az viszontszeret.
:/
VálaszTörlés