Hiába minden

Itt vagy velem szemben,
De mégis oly messze.
Látszólag semmiség köztünk a táv, s mégis
Áthidalhatatlan, ez a valóság.

Hiába nyúlnék kezed után, ha
Kezem csak visszautasítást talál.
Hiába közelednék én hozzád,
Ha te ijedten menekülnél tovább,
Mint ki álmait rémítő szörnyet lát.

Hiába dobog érted e szív,
S szórná rád legszebb harmatjait.
Ha ez neked túl kicsiny kis kincs,
Hiába dobog érted a giccs.

Hiába álmodok minden éjjel veled,
Ha csak fájdalmas ábránd lesz.
Mikor megvirrad a reggel,
S átkozottá válik minden egyes éj,
S elviselhetetlenné minden ébredés.

Hiába minden érzelem,
Ha viszonzásra nem érdemes.
Ha igazán szeretlek, ezt elfogadom,
S mivel szeretlek, nem nyavalygok.